Nálam az iskolakezdés szinte egyet jelentett a történelemtanulással. Bár jó sok könyvem volt otthon, a kiváló történelemtanáraim miatt vált az órákon élménnyé mindaz, amit már tudtam, vagy amit éppen akkor tanultam.
Vártam a honfoglaló seregeket, ahogy bevonulnak az osztályterembe. A táblára Caesar vére loccsant, és az ablakból „figyelhettem”, ahogyan szanaszét löveti Napóleon az egyiptomi piramisokat lőgyakorlat gyanánt – bár ma már tudjuk, ez sosem történt meg.
Az ősemberek, a Rousseau által soha meg nem „énekelt” „bon sauvage”-ok, „edle wildék”, a nemes vademberek és a szánalmas holmijaik nem nagyon hoztak lázba – és szerintem Ötzi is igencsak meglepődne, mekkora cirkusz volt körülötte az Alpokban, majd az Innsbrucki Egyetemen.
A görög városállamok viszont elvarázsoltak, a rómaiak területi falánksága émelyített, a Borgia pápa… meg szinte rocksztár lett a mozivásznon később.
Ami viszont talán morbid módon az egyik legérdekesebb időszak, miről szívesen olvastam és tanultam, az a második világháború, ami 1939-ben ezen a napon – vagyis az előzményekkel együtt már augusztus 31-én – elkezdődött.
Az úgynevezett Polenfeldzug (lengyelországi hadjárat), a hamis zászlós hadművelet: német katonák lengyel uniformisban Gliwicénél… és így tovább.
Csak az jutott eszembe, hogy remélem, nem kell újra senkinek megélnie egy ekkora – sőt, semekkora – háborút sem.
Mégis a leghangosabb momentumok a történelemben a háborúk voltak, és ami sohasem fogyott el, az bizony a vér volt.
Én mégis itt éreztem magamat biztonságban. A kémia és a matematika számaitól, egyenleteitől és rendszereitől jobban tartottam, mint az oroszok szuronyaitól.
Meghúztam hát magamat az órarendjeimben a reáltantárgyak között lévő „lövészárkokban”, a másodfokú egyenletek előtt Sztálint hurcoltam túszként, és véres kardként vittem körbe a hármas matekérettségimet a rongyosra hajtott történelemkönyveim előtt.
Mégsem szeretném, hogy az emberiség történelme úgy folytatódjon, ahogy az eddig történt.
Lehetne ezután, hogy a mi történetünk a vallások békéjéről, a népek bölcsességéről, a fegyverek elhalkulásáról és talán a szeretetről szóljon? Csak kérdezem naivan. Vagy Jézust ezért kellett egy fára felszögelni, hogy utána még milliókat is ugyanúgy kínozzanak meg?
Lehetne az, hogy ezután a ma az iskolában az első évüket kezdő gyerekek és már mi se tapicskoljunk háborúban és sárban? Vagy muszáj minden kor ördögeinek a falra vért festeniük, a falra magukat felfesteniük? Jó tanulást, gyerekek!